This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

A Nagykovácsi kecskegyilkosság

Illustration for article titled A Nagykovácsi kecskegyilkosság

Véleményposzt

A napokban gyilkosság áldozata lett a Bolond Asszony kecskéje. Kutyák ölték meg, meglepő módon nem az utcán, hanem a saját hevenyészett karámjában. Nagyon szomorú eset.

Advertisement

Ahhoz, hogy mindent megérts, vissza kell mennünk egy picit az időben. Nem emlékszem már rá, hogy pontosan mennyit, másfél, vagy két évet-e, nem tudom biztosan. Akkortájt lettem figyelmes a Bolond Asszonyra, aki elég aranyos, de annál zaklatottabb kis keverék kutyájával és legalább olyan aranyos, viszont még zaklatottabb kecskéjével járt futni rendszeresen az erdőbe.

A kecske általában úgy húsz méterre követte, a kiskutya meg mikor hogy. A kezdeti időszakban még volt valami póráz-szerűség a kecske nyakában. A későbbiekben már működött a kötődés, követte magától, idegesen jobbra-balra tekintgetve, hiszen -zsákmányállat lévén- sosem érezhette magát teljesen biztonságban. Ez a nyilvánvaló tény nem sokat zavarta a Bolond Asszonyt, aki alig-alig pillantva a háta mögé, ment, rezignáltan, hátha sikerül kifutnia magából a feszültséget, amit diszkrét arrogancia formájában állandósult arckifejezésén lehetett csak észrevenni.

Advertisement

Mikor először találkoztunk vele kutyasétáltatás közben, megkérdezte tőlem valaki, hogy mit gondolok erről. A kecske hamarosan meg fog halni sajnos.-mondtam. Nos, tévedtem, mert húzta szerencsétlen onnantól elég sokáig, bár ez leginkább a környék kutyásainak lélekjelenlétén múlt, nem a gazdáján.

Ne érts félre, nem akarom bagatellizálni azt a traumát, amit egy ilyen esemény okozhat. Az ember bármilyen állattal való kapcsolata csodálatos szerintem, nem fáj kevésbé egy kecske elvesztése, mint bármilyen másik állaté, akivel együtt élünk. Jól ismerem ezt az érzést, három hónappal ezelőtt temettem el Dédikutyámat, rá két napra közölték, hogy leállt a Guszti (a másik kutyám) veséje, neki sincs sok hátra (még azért karcol az öreg..). Tudom mi a gyász, még véletlenül sem szeretnék ebből viccet csinálni.

Advertisement

Rettenetes közhely következik; akit megszelidítettél, azért felelősséggel tartozol. A felelősség komoly része, ha jószágról beszélünk, hogy megvédd őt, aminek elemét képezi az is, hogy ha már nem tartasz pásztorkutyát, vagy nincs egy méretes fokossal rendelkező juhászod, akkor legalább építs neki egy olyan kerítést, amin keresztül nem tud besétálni egy ragadozó.

Rendszeresen futni járni egy kecskével olyan környéken, ahol lépten-nyomon kutyásba (ráadásul hülyébbnél hülyébbe) botlik az ember, őrültség. Persze el lehet tekinteni attól, hogy a kecske préda, a kutya pedig alapvetően egy ragadozó állat, lehet méltatlankodni amiatt, hogy póráz nélkül sétáltatja őket mindenki (jómagam is), lehet felháborodni azon, hogy egynémely kutya szökik vagy szabadon kóborol, ettől függetlenül ezek olyan adottságok, amik nem fognak megváltozni egyhamar. Egy magányos negyvenes nő nem fogja tudni megvédeni a kecskéjét egy kutyatámadás esetén, egy átlagos (béna) kutyás pedig nehezen fogja tudni kontrollálni a kutyáját, ha az ösztönállapotba kerül, váratlanul találkozván egy zsákmányállattal az erdőben vagy a házak között. Fölöslegesen nem érdemes ezt tesztelni. Nap mint nap, frusztrált, kerítések mögött őrjöngő kutyák szeme láttára parádézni a zsákmánnyal nem jár következmények nélkül.

Advertisement

Kitenni az amúgy sem túl jó képességű jószágot ilyen körülményeknek rendszeresen, az egyszerűen állatkínzás. Nem örül neki a kecske, pont. Örül a rétnek, a mezőnek, de ennek nagyon nem. Olyan érzés ez neki, mintha anyukád fennhangon kiabálná oda a mocskosújpestező fradiszurkolóknak egy tömött metrószerelvény közepén, hogy te márpedig újpestszurkoló vagy, és igenis szoktál fürdeni. Olyan döntés, mint kanárival macskakiállításra menni. Megúszható párszor, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a végkifejlet. Egyszerűen nem csinálunk ilyet. Igen, persze, öntudatosan lehet azt gondolni, hogy márpedig én ott sétálok a kecskémmel ahol akarok, de akkor nem szabad meglepődni sem, ha erről a kutyáknak más lesz a véleménye, vagy adott esetben meg is keresik hogy merre lakik a vacsora és ha be tudnak menni, akkor be is fognak.

Természetesen a Bolond Asszony beperelt mindenkit, gyepmestert hívott, mert meg akarta öletni az említett kutyákat, de a gyepmester végül e-mailben kért tájékoztatást, az önkormányzat pedig fel sem vett jegyzőkönyvet. Azóta is zaklat mindenkit az erdőben, aki nem köti meg a kutyáját, viselkedjen az akármilyen normálisan is. Az már mindegy, hogy ő sem tette ezt annak idején egyik állatával sem, és azok a kutyák is kiszöktek a kertjükből, akik végeztek a kecskével. Keserítsük meg mindenki életét házmesterkedéssel amiatt, mert az eleve debil, teljesen felelőtlen cselekedete végül olyan következményekkel járt, amit rajta kívül a világon mindenki látott előre. Az igazság az, hogy nem kutyák ölték meg a Bolond Asszony kecskéjét, hanem a Bolond Asszony hülyesége, tahó paraszt kutyatulajdonos gondatlansága és egy szar karám. Nagyon szomorú eset.

Advertisement

Meg lehetne előzni a jövőbeni hasonló (és ritka) eseteket, ha a kutyások legalább annyit tanulnának a kutyatartásról, mint az autóvezetésről, mielőtt kimennek a forgalomba (a tahó külön posztot ér), a Bolond Asszony meg hagyta volna a kecskéjét inkább békében legelészni a kertben, és nem kezelte volna úgy, mint egy kutyát. Mert nem az. Arról nem is beszélve, hogy ha állatot tartok, nem árt megismernem azt is, ami veszélyt jelent rá, és ebben a szellemben építeni meg azt, ami ettől megvédi. Ha vaddisznók ölik meg a kutyámat, mert le tudják bontani a kerítésemet, akkor nem a vaddisznókat vagy a vadásztársaságot fogom okolni érte. Mert a megfelelő kerítés nemcsak bent tart, hanem ki is zár.

Az egész őrületről természetesen egyetlen lény nem tehetett egyáltalán; a kecske. Nyugodj békében barátom! :(

Share This Story

Get our newsletter