Tough Love

Véleményposzt

Liberálisként definiálom magam. Igaz, az “alvilági geci” amerikai egyesült államokban talán inkább a mérsékelt jobboldalon helyezkednék el, hiszen a legkevésbé sem szeretném, ha az állam beleszólna a dolgaimba, szeretem biztonságban tudni a magántulajdonomat, és most, hogy egy volkswagen golf is környezetszennyezőbb, mint egy 47’-es Dodge Carryall, az sem különösebb kérdés, hogy melyiket választanám.

Advertisement

Szeretem mindkét oldal véleményét meghallgatni. Amíg nem tömegbelövetésekről meg koncentrációs táborokról kezdenek fröcsögni az emberek, addig a véleményalkotással is szoktam várni egy picit. Gyakran kiderül ugyanis, hogy a mérleg egyik serpenyőjében pont annyi igazság van, mint a másikban és én mindkét oldal véleményével tudok valamennyire azonosulni. Néha azonban egyikkel sem.

Manapság igen könnyen sül bele valakibe a nácibillog, aki egy kicsit is hangot mer adni az aggodalmának a bevándorlással kapcsolatban, és legalább olyan gyorsan hazaárulózzák le azt, akiben felmerül, hogy esetleg segítene.

Én pont annyira undorodom attól, amikor belga gyerekekkel iratnak Orbánnak levelet a liberális értékrend védelmében, mint amikor kormányablakról szavaltatják a kisóvodásokat. Mikor az osztrák kancellár a holokauszt borzalmas időszakát állítja párhuzamba a magyar “válságkezelési törekvésekkel”, az nem csupán vérlázító és gusztustalan, hanem ijesztő is, de nagyon. Nehéz elhinni a megbánást, ha az elkövetett bűnnel sincs tisztában valaki.

Németországban és Svédországban is hangot adtak már (teljes joggal) abbéli aggodalmuknak, hogy Magyarország nem tájékoztatja megfelelően a menekülteket/migránsokat a jogaikról és ez komoly feszültségekhez vezet. Vezetett is. Arról azonban megfeledkeztek ítéletet mondani, hogy amiről ők mulasztották el tájékoztatni a bevándorló tömegeket, az halálesetekhez vezetett.

Advertisement

Hatalmas különbség van a “nem lesz ferrarid” és a “mégsem lesz ferrarid” között. Előbbi legtöbbünk számára (sajnos basszameg) egy általánosan elfogadott tény, utóbbi esetén viszont átverve érzi magát az ember. Megint más kérdés, hogy én még senkit sem szúrtam le csalódottságomban.

Arról sem kéne hallgatni, hogy Németországban már csaknem 1000, Svédországban több, mint 6200(!) rasszista indíttatású támadás történt 2014-től ezidáig. (Magyarországon legjobb tudomásom szerint 27, további 8-ról még nem született ítélet)

Advertisement

Joguk van tudni a legtöbb esetben hamis reménnyel kecsegtetett menekültek áradatának, hogy igenis nagy számban vannak azok, akik nagyon nem nézik jó szemmel a bevándorlási hullámot és sokukra kiutasítás vár. Erről őszinte tájékoztatást nyújtani kötelessége lenne az osztrák, svéd, és a német kormánynak is, hiszen egyrészt ez is része a demokratikus értékrendnek, másrészt pedig a védelmüket szolgálja és megelőzhetne rengeteg további konfliktust, amiből mostanság szép számmal akad.

Nekünk az lenne a dolgunk (a határvédelem mellett, amivel alapvetően szintén egyetértek, kövezzetek meg érte), hogy együttműködjünk az unió tagállamaival, amennyiben végre konszenzusra jutunk bármiben is, mint ahogy az unióba érkezőknek is kötelességük lenne végigcsinálni a regisztrációs procedúrát, a többibe most inkább tényleg nem mennék bele.

Advertisement

Azt gondolom, hogy senki nem mond igazat egyik oldalon sem. A wilkommenskultur rózsaszín ködének pont annyi köze van a valósághoz, mint Táguló Tóni európai kalifátusról vízionálásának. Nehéz eldönteni, hogy a migránsok által elkövetett bűncselekményekről szóló hírek eltussolása, vagy a magyar hangulatkeltés a vérlázítóbb. Én mindkettőt nagyon veszélyes játéknak látom, kizárólag belpolitikai célokat szolgálnak. Meg aztán a gyomrom is kifordul a kétoldali képmutatástól. Érdekek mentén történnek a dolgok, magasztos célokról, “a nép védelméről” itt már rég nem beszélhetünk.

A szimpátiatüntetők legnagyobb része jóléti demokráciába született, idealista fiatal. Nyomorral, szenvedéssel közvetlenül most találkoznak először, teljesen érthető a szolidaritásuk. Ezt a szolidaritást “nyugaton” éppúgy saját céljaira használja a hatalmi gépezet, hogy megtartsa pozícióját, mint ahogy azt itthon teszi a magyar lakosság mesterségesen felerősített félelmeivel. Önmagában a félelem ilyen esetekben éppoly természetes reakció, mint a szimpátia, bármelyik felett ítélkezni értelmetlen, ezeket saját céljainkra felhasználni gusztustalan dolog, megbélyegezni érte bárkit is pedig ostobaság.

Advertisement

Tévedés, hogy a modoros, manipulatív és konfliktuskerülő kommunikáció gyengének láttatja az európai kontinenst a kőkemény diktatúrákból és háborús övezetekből érkezők számára. Gyávának láttat minket. Ha pedig valaki hazug is, meg gyáva is, az nem sok jóra számíthat. Ideje lenne őszintének lenni. Magunkhoz is, hozzájuk is. Mert az mutatja meg, hogy milyen is egy európai demokrácia, hogy miként bánik a kisebbségével.

Nem áll távol az igazságtól az a vélemény, hogy semmi nem lesz már olyan, mint ezelőtt volt, de ehhez a bevándorlási hullám csupán biodíszletet szolgáltatott, a valódi ok az összeurópai inkompetenciában keresendő.

Share This Story